Az egészségügyi rendszer egyik legfőbb kihívása a megfelelő és vonzó munkakörnyezet megteremtése, melyet jól illusztrál a világszerte megfigyelhető és fokozódó orvos- és nővérhiány. A kiégéstől való védelemtől a technikai feltételek biztosításán át egészen az anyagi támogatásig számos változásra van szükség, melyekre már több ország is számos hasznos tapasztalatot kínáló stratégiát kínál – írja tanulmányában Dr. Jakab Ferenc.

Jakab professzor úr az Uzsoki Utcai Kórház osztályvezető főorvosa volt, több évtizedes szakmai és tudományos munkájával a hazai egészségügy egyik kiemelkedő alakja. Legújabb tanulmányában az egészségügy humánerőforrás problémáit vizsgálja. Véleménye szerint a világszerte megfigyelhető krónikus orvos-, és nővérhiány hosszú távú rendezése kiemelten fontos, mivel közvetlen hatása van az ellátás színvonalára. Az egészségügyi szektor Európában ma csupán a teljes foglalkoztatottság 10 százalékát adja, miközben a demográfiai változások és az elöregedő társadalom miatt az egészségügyi szakemberek iránti kereslet erőteljesen növekszik.

Összetett csomagra van szükség

Abban, hogy az egészségügyben dolgozókat meg tudjuk tartani, illetve az újabb generációk számára is vonzóvá tegyük ezt a pályát, a szakmai fejlődést biztosító, pozitív munkakörülményeket kell teremtenünk. Ezek egyszerre kell hogy kínáljanak megoldást a bérezés rendezésére, illetve a technikai feltételek, a fejlődési és előmeneteli lehetőségek, valamint a biztonságérzet megteremtésére . Olyan kedvezmények bevezetésére van szükség, melyek ellentételezhetik az éjszakai, hétvégi és ünnepnapi munkavégzést, és a számos további negatív munkakörülményt.

Mindez nem oldható meg pusztán anyagi támogatással, komplex intézkedéscsomagra van szükség, ahogy a World Health Professional Associations 2008-as „Positive Practice Environment Campaign” című dokumentuma is hangsúlyozta. Emellett nemzetállami szinten is számos értékes példát találunk világszerte. Így például 2008-ban a Csehországban és Belgiumban a súlyos nővérhiány megoldására foganatosított intézkedések kitértek mind a bérezés, a továbbképzés, a családbarát munkahely, valamint az érdekérvényesítés témájára is.

Családbarát munkahely

Az egészségügyet általában a női dolgozók túlsúlya jellemzi: a legtöbb európai országban az orvostanhallgatók többsége nő, így az Egyesült Királyságban a hallgatók 70, Belgiumban pedig 59,5 százaléka.

Emiatt egyre inkább előtérbe kerülnek az olyan elvárások, mint a szülési szabadság, az ideiglenesen csökkentett munkaóraszám, vagy épp a veszélyes munkakörülmények minimalizálása. Ezen a ponton válnak még értékesebbé az olyan kiegészítő szolgáltatások, mint az Uzsoki Utcai Kórházban is működő gyermekmegőrző, vagy a berlini University Hospital Charite által indított „apák tanácsadója” pozíció, melyen keresztül a dolgozók munkahelyi segítséget kaphatnak a családi problémák kezelésében.

Egészségvédelem

Számolnunk kell azzal is, hogy az egészségügyi munkának megvannak a maga speciális veszélyforrásai, és ezek bizony sokakat eltántorítanak ettől a pályától. Ilyen például az esetleges tűszúrások, vágási sebek, illetve a különféle kémiai anyagokkal való érintkezésből vagy a fertőző betegekkel kezeléséből fakadó kockázat is. Ennek fontosságát mutatja, hogy 2005-ben az egészségügyi dolgozók 40 százaléka vélte úgy, hogy munkája káros hatással van az egészségére. Éppen ezért a munkahelyi biztonság és egészségvédelem ugyancsak integráns részét kell, hogy képezze a kedvező munkakörülmények felépítését célzó fejlesztéseknek.

A kiégés megelőzése

Az orvoshiányból és a demográfiai változásokból fakadóan az egészségügyben a munkaterhek jelentősen növekedtek az elmúlt években. Emellett az olyan lelki terhek, mint a súlyos, akár gyógyíthatatlan betegekkel való kapcsolattartás, valamint a kedvezőtlen munkakörülmények miatt nagyban megnőtt a kiégés (burn-out syndroma) veszélye is, mely egyszerre jelenthet  szellemi, érzelmi és fizikai kimerültséget. A kiégés ráadásul bizonyítottan csökkenti az elvégzett munka, illetve az ellátás minőségét, mely természetesen kihat a betegek állapotára is.

A jó hír, hogy számos tanulmány igazolta már, hogy ezek a kockázatok csökkenthetők. Ilyen eszköz lehet a pl. nővéri munka hatékonyabb segítése, vagy a nővér-orvos együttműködés szorosabbá tétele.

A fenti okok miatt indult el Hollandiában a „Take Care” országos mozgalom, melynek célja, hogy csoportos stressz-kezeléssel megóvja az onkológiai ellátásban dolgozókat a kiégéstől. A 80-as években az American Academy of Nursing kezdeményezésére hasonló célkitűzéssel indították el a „Magnet Hospitals” programot, melyhez az USA 344 kórházából nagyjából 340 csatlakozott. A program eredményei: alacsonyabb halálozási – ezen belül alacsonyabb 30 napon belüli - halálozási ráta, illetve kevesebb szövődmény.

A hivatkozások ideje jól mutatja, hogy régóta meglévő problémákról van szó, melyeket sajnos még ott sem tudtak teljesen felszámolni, ahol jóval korábban felismerték a bajokat. Sok tehát a teendő, de a szereplők összefogásával hiszem, hogy eredményeket tudunk majd elérni.

Dr. Jakab Ferenc tanulmánya teljes terjedelemben letölthető itt: