Felmérések igazolják, hogy az otthoni ellátás pozitívan hat a betegekre – legalábbis ahol erre lehetőségük van a pácienseknek. Az Egyesült Államokban készült legutóbbi felmérések szerint érdemes a betegeknek saját megszokott környezetükben és szeretteik körében gyógyulni. Nem véletlenül fogalmazták meg a felmérés elvégzői azt az ajánlást, amely szerint az orvosok, amikor csak tehetik, vegyék igénybe, illetve ajánlják betegeiknek az otthon gyógyulás lehetőségét. Ezt a megoldást ma már kb. 15 ezer szolgáltató teszi lehetővé közel 5 millió páciens számára az Egyesült Államokban. Az orvosok pedig – főleg azok a specialisták, akik korábbi betegeik ajánlásai alapján szerzik új pácienseiket – egyre nagyobb arányban keresik annak a lehetőségét, hogy a betegek a legtöbb pozitív tapasztalathoz jussanak gyógyulásuk során.
Az ajánlások alapján az alábbi eljárásokat és beavatkozásokat érdemes a betegek otthonában alkalmazni: sebkezelés, intravénás gyógyszeres kezelések és táplálás, injekciózás, vagy a krónikus, de könnyen kézben tartható megbetegedésekhez köthető felügyelet, gondozás.
A felmérések alapján számtalan területen jár előnyökkel a betegek otthoni gyógyítása, amely a tengerentúlon is elsősorban az utókezelések és a krónikus megbetegedések esetében elterjedt gyakorlat. Legfontosabbak: az otthoni környezet nyújtotta biztonság, komfort és az ehhez kapcsolódó javuló gyógyulási esélyek, a kezelések hatékonyságának növekedése, illetve a másodlagos kórházi fertőzések elkerülése.
Természetesen ehhez a szolgáltatáshoz a téma iránt elkötelezett orvosok és professzionális támogatók mellett szükséges a páciensek magas fokú egészségértése is. A gyógyítás ugyanis együttműködés eredménye, amelyben a páciensnek is fontos szerep jut, hiszen követnie kell az orvosi utasításokat, be kell tartania a gyógyszerezési előírásokat és a diétát, illetve az egyéb kiegészítő tevékenységeket is komolyan kell vennie. Ilyen például a gyógytorna.
Hazánkban ez a fajta megközelítés még egyáltalán nem terjedt el, aminek persze több oka is van. Ezek közül talán az egyik legfontosabb az otthoni orvosi ellátást biztosító professzionális szakmai szolgáltatók hiánya. Igaz, vannak otthoni ápolást végző szakemberek, ők azonban elsősorban ápolói szolgáltatást nyújtanak, jellemzően idősebb betegek számára, s nem is feltétlenül egészségügyi, sokkal inkább szociális megközelítésben. Az otthoni ellátás terjedését gátolja a jelenlegi finanszírozási rendszer is, mivel az egészségügyi intézmények a betegek kórházi ellátása alapján kapnak elszámolást – emiatt találkozunk bizonyos szakmákban olyan esetekkel, amikor a beteg papíron kórházban fekszik, de valójában otthon lábadozik.
Mindezeket persze színezi a betegek egészségértése, ill. sok esetben annak hiánya, amely miatt jelenleg az orvosok akkor érzik nagyobb biztonságban pácienseiket, ha szem előtt vannak, hiszen – főleg idős korban, illetve bizonyos betegségek kapcsán – kérdéses, hogy követni fogják-e a kezelési tervet, beszedik-e a gyógyszereket, vagy éppen megjelennek-e majd a kontrollvizsgálatokon.
Bízom abban, hogy részben a finanszírozás módosításával, részben az egészségtudatosság növekedésével, illetve a saját kezelésükben való aktívabb részvétellel minél több beteg kerül majd haza a ma megszokottól sokkal korábban a kórházból, és saját megszokott környezetükben, normális életvitel mellett sokkal hamarabb tudnak gyógyulni, illetve visszatérni a munkájukhoz.