Az informatikai megoldások általános fejlődése az egészségügyben is tetten érhető, az egyre kifinomultabb adatbázisokkal pedig nem csak a vizsgálatok időigénye csökkenthető, hanem az orvos-beteg együttműködés sikeressége is fokozható.  Ennek kapcsán Eugene Nelson és kutatócsapata a BMJ honlapján megjelent tanulmányukban vizsgálták a különféle regiszterek hatását.

Az informatika elképesztő ütemben fejlődik az utóbbi években, s ez a fejlődés természetesen közvetlenül érinti az egészségügyet is A különféle vizsgálati rendszerek és applikációk mellett az adatbázisok is rendkívüli módon változtak. Hatékonyabbak, számos új funkcióval rendelkeznek. Ezek a regiszterek a puszta információgyűjtésen túl nagyban megkönnyíthetik az orvos-beteg együttműködést is – olvasható a Eugene Nelson, a Dartmouth Institute kutatási programvezetője által jegyzett tanulmányban.

Az Egyesült Királyságban több mint 50, az Egyesült Államokban több mint 110, Svédországban pedig 100-nál több minősített adatbázis működik, ami jól mutatja ezeknek a rendszereknek a népszerűségét.

A regiszterekben a betegekhez kötődő minden panasz, diagnózis, kezelési módszer és eredmény is rögzíthető, így jól követhető a beteg kórtörténete, ami nagy segítséget jelent a hatékony terápia megtervezésében.  Egy-egy vizit alkalmával több idő jut a betegre - módot adva a valós párbeszédre -, hiszen a digitalizált adatok gyors áttekintésével nem kell sok időt fordítani az előzmények kutatására. Krónikus betegeknél különösen fontos, hogy akár évekre visszamenőleg lássuk, hogyan alakul a beteg állapota, hogyan változnak a különböző eszközökkel mért adatok, milyen ütemben és milyen súlyossággal jelennek meg a szövődmények.

A rögzített adatok nemcsak egy beteg szempontjából fontosak, hanem azok összehasonlításával különböző kimutatásokat, illetve jövőre tekintő előrejelzéseket is készíthetünk, így javíthatjuk a kórház szolgáltatási színvonalát. A standardizált, szabályszerűen összeállított adatsoroknak köszönhetően elemezhetjük az egyes időszakok vagy osztályok adatait, a kapott eredmények pedig a kórházi döntéshozatalt tudják segíteni.

Ahogy Eugene Nelson is kiemeli, a betegfókuszú egészségügyben nagy szerepet kap az orvos és a beteg együttműködése, mely viszonyt hatékonyan segíthetik a betegigényeket és betegtapasztalatokat is magukba foglaló, betegfókuszú regiszterek. Azzal ugyanis, hogy a betegek számára is hozzáférhetővé tesszük saját betegadataikat, illetve lehetőséget adunk a visszajelzésre, ösztönözhetjük őket az egészségi ügyeik irányításában való aktívabb részvételre. Így például, ha valaki áttekinti korábbi panaszait, kezeléseit és azok eredményét, maga is fontos visszajelzéseket adhat a kórház számára, jelezheti orvosának gondolatait, kéréseit.