A családközpontú megközelítés ma már alapvető hozzáállás a gyermekgyógyászatban, ugyanakkor nem mindig egyértelmű, miként lehetne implementálni a mindennapi kórházi működésbe ezt az attitűdöt. Tanulmányok sora mutatja, hogy gyorsabban gyógyulnak a beteg gyermekek, ha együtt a család, ami a gyermek lelki komfortján túlmenően hosszútávon még költséghatékonyabb megoldást is jelent az intézményeknek és a családoknak egyaránt.  

A családközpontú egészségügyi ellátás filozófiáját világszerte egyre gyakrabban elemzik az ágazatban dolgozó szakemberek, hiszen mind a gyermekgyógyászatban dolgozóknak, mind pedig a hozzátartozóknak közös céljuk, hogy a beteg gyermekek mihamarabb felépüljenek. A korábban bevett kórházi protokollokhoz képest markánsan különböző attitűdről van szó, amely a betegellátás teljes menetére kihatással van.

A szemlélet alapvető eleme az információ megosztásának fontossága, azaz a nyílt, objektív, életkornak megfelelő kommunikáció a gyermek és a hozzátartozója, valamint a szakember között. Legalább ennyire fontos a tisztelet, a különféle családi hagyományok, kultúrák, nézetek, értékek stb. elfogadása a szakemberek részéről. A megbeszélésre, közös konzultációra való nyitottság ugyancsak elengedhetetlen annak érdekében, hogy a családot képesek legyünk bevonni a betegápolásba, s ha lehet, még inkább személyre kell szabni az ellátást: fontos megnézni a gyermek környezetét, családi hátterét, iskolában betöltött szerepét is.

Számos vizsgálat támasztja alá, hogy pozitív kórházi tapasztalatokat eredményesebb gyógyulás követ, ugyanakkor a mindennapi gyakorlat még messze van az elméletben lelkesen támogatott céloktól. Sajnos a hazai egészségügyi intézmények – tisztelet a kivételnek -  nincsenek megfelelően felkészülve arra, hogy a betegek gyermekek mellett a felnőtt hozzátartozókat is elhelyezzék. Triviális, hogy a kórházi gyógyulást és rehabilitációt, de sokszor még a legegyszerűbb cselekvéseket – etetés, fürdetés, stb. – nagyban nehezíti, ha a szülők fizikailag távol vannak. Mindenki tudja és elfogadja, hogy az egészségügyi személyzet empátiája és emberi hozzáállása pozitív környezetet teremt, amely elősegíti és katalizálja a gyógyulási folyamatot, lerövidítve ezzel a kórházban tartózkodás időtartamát.

Sajnos hosszú időnek kell még eltelni ahhoz, hogy minden ellátó megfelelő módon tudja adaptálni a családbarát hozzáállást. Intézményi részről ennek okai a szűkös terekben, a nem ezzel a szemlélettel kialakított infrastruktúrában, a túlfeszített munkatempóban, a HR problémákkal küzdő, emiatt a betegellátás megfelelő megvalósítása érdekében gyakran improvizációra kényszerülő működésben, és persze a forráshiányban keresendők. Annak ellenére, hogy sok helyen megengedett a családok részvétele a gyermek kórházi ellátásában, sőt adott esetben bátorítást is kapnak erre vonatkozóan, sajnos sokszor a hozzátartozók sem tudják megoldani, hogy a kezelés teljes időtartama alatt együtt legyenek a beteg gyermekkel. Nagycsaládosoknál a többi gyermek elhelyezése okozhat gondot, de előfordul, hogy a kórház és a lakóhely közötti nagy távolság miatt nem tudják megoldani, hogy bent legyenek a kis beteggel. Az is gyakori, hogy a kieső fizetés okozta anyagi nehézségek miatt nem engedhetik meg maguknak, hogy fizetés nélküli szabadságra menjenek.

A konkrét helyzet világszerte – ahogy nálunk is -, kórházanként változik. Követendő működésnek tekinthető néhány intézményen kívüli kezdeményezés, amelyre jó példa a világ számos országában – szerencsére Magyarországon is – működő, eredetileg Amerikából kiinduló Ronald McDonald Házak (Ronald McDonald House Charities) elnevezésű jótékony célú nonprofit szervezet. A szervezet olyan elhelyezési programokat működtet, amelyek szállást és önkéntes segítséget nyújtanak mindazoknak a szülőknek, akiknek gyermeke kórházi betegellátásban részesül. A fentihez hasonló kezdeményezések abban segítenek, hogy a család a gyermek gyógyulási ideje alatt is elérhető közelségben tartózkodjon, lehetőséget teremtve ezzel a gyermek mihamarabbi felépülésére. Az elv ugyanaz: az együttlét az összetartozás érzését erősíti, amely pozitívan hat a gyermekek pszichoszociális állapotára, így ténylegesen meggyorsítja a kicsik gyógyulási folyamatát.  

Természetesen nem várható el, hogy a karitatív szervezetek minden terhet levegyenek az egészségügyi intézmények válláról, és az is nyilvánvaló, hogy a szülők integrálása a gyermekek kórházi ellátásába rövidtávon többletköltséget jelent az intézményeknek. Csakhogy nekünk a szélesebb kontextust is meg kell vizsgálni, s hosszú távon egészen mást mutatnak az eredmények, illetve a rideg számok. A befektetett erőforrások megtérülnek, hiszen a gyógyulás folyamata lényegesen gyorsabb abban a környezetben, ahol a kicsik a szüleikkel, de legalább az édesanyával együtt gyógyulhatnak. Kisebb a gyermekek és a család lelki megterhelése, mivel rövidebb ideig tartózkodnak idegen környezetben és rövidebb ideig szoronganak. Ugyanakkor a jövő szempontjából sem mindegy, hogy milyen élmény éri a gyermeket egy kórházban, mennyire fog bízni a doktor bácsiban, vagy a nővérkében, illetve úgy általában milyen érzéseket, hozzáállást építenek ki benne a saját egészségével, valamint az egészségügyi intézményekkel kapcsolatos kórházi tapasztalatok. Az ellátó intézményrendszer számára pedig a rövidebb benntartózkodás eredményezte gazdaságosabb működés lehet a hozadék. Meg persze az öröm, hogy egy immáron egészséges, elégedett kisbeteg hagyta el a kórházat.