A Health Care Tranformation Task Force amerikai egészségügy-szakmai egyesület nemrégiben olyan átfogó tanulmányt publikált, melyben 6 vezérelvet és 130 kapcsolódó kérdést dolgoztak ki, hogy így segítsék a hazai kórházakat a betegfókusz gyakorlati megvalósításában. Bár a magyar és az amerikai egészségügyi rendszer alapjaiban különbözik egymástól, a javaslatok magyarországi viszonyokhoz alakításával ugyancsak hasznos útmutatót hozhatunk létre kórházaink és orvosaink számára.
Legfrissebb tanulmányában a Health Care Transformation Task Force nevű egészségügy-szakmai egyesület azt vizsgálta, milyen vezérelvek és kérdések mentén alakíthatják szolgáltatásaikat valóban betegközpontúvá az amerikai kórházak. Az „Addressing Consumer Priorities in Value-Based Care: Guiding Principles and Key Questions" című tanulmány célja, hogy rámutasson, hogyan építhetők be a betegek elvárásai, félelmei és az általuk kínált információk az ellátás folyamataiba, illetve hogyan hozható ezzel létre egy értékalapú egészségügyi modell.
Persze ezek az irányelvek nem egy pontról pontra alkalmazandó forgatókönyvet adnak a kórházvezetők kezébe, hanem inkább egy olyan útmutatót, melyet átgondolva, finomítva, a helyi viszonyokhoz alakítva használhatunk a kívánt átalakításokhoz. Véleményem szerint, a legfontosabb arra törekedni, hogy az egészségügyben egyébként is szükséges változtatások során a betegek szempontjai is érvényre jussanak. Az egyesület tanulmánya szerint az ezt megalapozó első három vezérelv a következő:
- A beteg mint partner
A legelső, és a következő elveket is megalapozó szempont, hogy a betegeket partnerként kell kezelni, méghozzá az ellátás minden szintjén. Lehetőséget kell számukra biztosítani a döntéshozatalban való aktív részvételre - a vizsgálatoktól a diagnózis felállításán át a terápia megtervezéséig és levezetéséig. Az értékalapú, betegfókuszú szolgáltatásnak is alapfeltétele az a bizalomalapú partnerség, mellyel az orvos-beteg kapcsolat sikeres lehet, és valódi, testi-lelki gyógyuláshoz vezethet.
Mindehhez olyan kérdéseket kell tisztáznunk, mint:
- Támogatja a jelenlegi rendszer, hogy a betegek részt vegyenek a saját kezelésükre vonatkozó döntéshozatalban? Biztosítunk nekik ehhez rálátást?
- Figyeljük és értékeljük valamilyen mutatók alapján a kórházi személyzet betegfókuszú, bátorító hozzáállását?
- Alkalmazunk olyan eszközöket és módszereket, melyekkel a betegek is felelős szerepet vállalhatnak saját kezelésükben?
- Kínáljunk betegközpontú gondoskodást
Ez a pont jelenti a közvetlen betegfókuszt, ami a betegek mellett kitér a hozzátartozókra is. A kezelés hatékonyságát ugyanis nagymértékben támogathatja, ha minden szükséges információval ellátjuk azokat a hozzátartozókat – legyen az szülő, gyermek, testvér vagy barát –, akik majd otthonukban fognak a betegről gondoskodni. Az orvos és nővér feladata tehát az is, hogy a kéréseik, körülményeik, s lehetőségeik figyelembevételével felkészítsék a hozzátartozókat arra, hogyan segíthetnek leginkább a betegen.
Itt a következő kérdéseket is érintenünk kell:
- Számíthatnak a betegek személyre szabott kezelésre és tanácsokra az intézményben?
- Támogatják a kórház munkafolyamatai a betegközpontúságot?
- Hozzá tudjuk segíteni a beteget ahhoz, hogy ha az egészségügyi problémája megköveteli, s az adott intézményben nem megoldható a szükséges kezelés, hozzáférjen a lehető legszélesebb egészségügyi ellátáshoz?
- Finanszírozási lehetőségek
Bár ezen a ponton tér el talán leginkább a magyar és az amerikai egészségügyi modell, mégis hasznos átgondolnunk azokat a kérdéseket.
- Előnyös a mostani finanszírozási szisztéma a betegek számára?
- Van-e garancia a biztonságra és az ellátáshoz való hozzáférésre a betegek számára?
- Egyaránt kielégítő-e ez a modell a különböző elvárásokkal és anyagi lehetőségekkel rendelkező betegek számára?
Úgy gondolom, legfontosabb szempont a megfelelő tájékozottság, ill. a folyamatok transzparenciája. A beteg csak akkor támaszthat valós, reális elvárásokat, és akkor nem érhetik negatív meglepetések az ellátása során, ha pontosan tisztában van azzal, hogy egészségbiztosítása keretében milyen kezelésre jogosult. Csak így tudja majd kellő megalapozottsággal eldönteni, milyen egyéb, akár költségtérítéses orvosi szolgáltatásokat kíván igénybe venni. Itt is központi jelentősége van tehát az információknak, melyeket elérhetővé kell tennünk betegeink számára.
A tanulmányban foglalt következő három vezérelvet a soron következő bejegyzésben mutatjuk be.
