Az egyik legnehezebb feladat a betegellátás során azt elérni, hogy a beteg biztonságban érezze magát az őt kezelő orvosok és szakdolgozók körében. Két dologról kell meggyőznünk a beteget: a szakértelmünkről, és arról, hogy legnagyobb bajában is számíthat gondoskodásunkra. Ez a fajta bizalom elengedhetetlen a sikeres gyógyításhoz, ebből a szempontból pedig a sorozatokban megjelenő „orvos zsenik” fontos tanulságokkal szolgálhatnak.

A napokban találtam egy Wall Street Journalben megjelent cikket, melyben Leah Bindertől, az amerikai kórházak biztonság- és minőségfejlesztését támogató Leapfrog Group elnök-vezérigazgatójától elhangzottakra figyeltem fel. Binder az orvos-beteg bizalom fontosságát taglalja ebben a cikkben, illetve azt, hogy milyen tényezők hogyan befolyásolhatják azt.

Ahogy írja, az orvos és páciense közti kommunikáció legfőbb célja, hogy a beteg a lehető legjobbat kapja mindenből. Itt nem csak arra kell gondolnunk, hogy az ellátásban résztvevők kellő türelmet, empátiát és gondoskodást biztosítsanak a beteg számra, illetve megfelelően informálják őt, hanem egymással is tökéletesen összhangban kell lenniük az ellátás megszervezéséhez. Ahogy Binder mondja, az Egyesült Államokban a súlyos kezelési hibák 80 százaléka egyszerű félreértésekből, illetve nem megfelelő tájékoztatásból erednek.

A sikeres gyógyítás alapja csapatmunka. Ezért kulcsfontosságú, hogy az orvosok és nővérek folyamatosan fejleszthessék kommunikációs képességeiket. Ebben jelentenének segítséget az orvosi képzések keretében, illetve a kórházakban indítandó kommunikációs képzések

Jó kommunikáció révén könnyebben és gyorsabban, már az első percekben meggyőzhetjük a beteget szakértelmünkről, az iránta való teljes odaadásunkról, a folyamatos odafigyelésről. Meg tudjuk őt nyugtatni, hogy biztonságban van, bízhat kezelőorvosában és az ellátásában részt vállaló egészségügyi személyzetben.

Mind a bizalom, mind pedig a csapatmunka szempontjából fontos, hogy az ellátó személyzet tagjai egymásra is odafigyeljenek, támogassák egymást. Ilyen szempontból lehetnek érdekesek számunkra a Dr. House-hoz hasonló „orvos zseni” figurák a sorozatokból.

Miközben ugyanis House formabontó, de hatékony módszereivel a legbonyolultabb eseteket is megoldja, tüskés stílusával és megjegyzéseivel gyakran aláássa a vele együtt dolgozó orvosok és nővérek presztízsét.

A tv-képernyőn ez persze látszólag ártatlan és sokszor mulatságos dolog, de a valóságban sosem szabadna ilyen viselkedést megengedni magunknak, mert ennek leginkább a beteg látja kárát. Ez a mentalitás pont azt a bizalmat rombolja le, mely elengedhetetlen ahhoz, hogy a páciens minden számára fontos információt elmondjon, és biztonságban érezze magát a kezelés során. Ugyanakkor azt is hangsúlyozni kell, hogy a legtöbb kolléga megteszi ami tőle telik, s senkit nem szabad – főleg a beteg előtt, de persze egyébként sem – számára kellemetlen, esetleg megalázó helyzetbe hozni.

Ha viszont az érem másik oldalát nézzük, azzal is egyre gyakrabban találkozunk, hogy a beteg viselkedik minősíthetetlen módon az őt ellátó személyzettel. Nyilvánvalóan megértjük a mögöttes szorongást, fájdalmat vagy türelmetlenséget, ami esetleg előidézheti ezeket a helyzeteket, s pórbáljuk a betegben felmerülő aggodalmakat oldani, de úgy gondolom, amit viselkedésben elvárunk a másik oldaltól, azt a magunk viselkedésével kapcsolatban is fogalmazzuk meg. Csak akkor lesz gördülékeny, szakmailag és lelkileg is megfelelő a betegellátás, ha mind a személyzet, mind a beteg segíti a betegellátás folyamatát.