Betegfókusz

Beszélgessünk a gyerekekkel, igen, akár a szexről is!

2017. november 14. - Ficzere Andrea

Van egy terület az egészségügyön belül, ahol minden jó szándék ellenére sem sikerült előrelépni az elmúlt években, ez pedig a fiatalok szociális oktatása és szexuális felvilágosítása. Egyszerre tünet és következmény, hogy a gyermekotthonban élő gyermekek száma évről-évre nő. A megoldás felé vezető úton első lépésként fel kell hívnunk a figyelmet a problémára, de még fontosabb, hogy végre érdemben nekilássunk az életkornak megfelelő otthoni és iskolai felvilágosításnak.

resized_felvilagositas_shutterstock_523948342.png

Előre nem tervezett terhesség esetén, ha az édesanya nem szeretné megtartani a gyermekét, biztonsággal gondoskodhat az újszülött jövőjéről, mivel szinte minden nagyobb városban van olyan kórház, ahol inkognitója megőrzésével egy, a kórház valamelyik bejárata körül elhelyezett inkubátorban hagyhatja gyermekét. Sok kismama azonban vagy nem tud erről a lehetőségről, vagy a következményektől rettegve kilátástalanságában drasztikus eszközhöz nyúl. Egyes adatok szerint évente mintegy 15-20 újszülött lesz csecsemőgyilkosság áldozata. A jelenség mögött komplex problémahalmaz áll. Ezen anyák zöme elkerüli a terhesgondozást, rendkívül rossz anyagi helyzetben, gyakran elnyomó körülmények között él, és rendszerint ő maga is bántalmazott. A probléma súlyosságát mutatja, hogy a KSH adatai szerint a gyermekotthonban élő gyermekek száma évről-évre szaporodik.

Van néhány olyan pont, ahol be tudnánk avatkozni ebbe a szomorú folyamatba. Azokban a szerencsésebb esetekben, amikor a nem kívánt terhességet hordozó nők mégis eljutnak a terhesgondozásra, az orvos, illetve az egészségügy szerepe kulcsfontosságú. A szakértő szemnek meg kell látnia azokat az árulkodó jeleket, amelyek arra utalnak, hogy nincs minden rendben, és az érkező csöppséget nem várják a családban. Esetleg egyáltalán nincs is szó a hagyományos értelemben vett családról, mert az anya valamilyen oknál fogva egyedül maradt. Az empatikus odafordulás ebben az esetben a szokásosnál is fontosabb, hiszen itt valóban életekről, jobb esetben „csak” életminőségről van szó. Fontos, hogy beszélgessünk a kismamával, tudjuk meg, hova érkezne a kicsi, és éreztessük, az anyuka mind egészségi, mind jogi szempontból biztonságban van. Ha úgy érezzük, nyitott fülekre találunk, hívjuk fel a figyelmét az örökbeadás lehetőségére, illetve a számos gyermek életét megmentő, kórházakban kihelyezett inkubátorok elérhetőségére. Orvosként, nővérként természetesen nem fogalmazhatunk meg markáns ítéletet, nem utasíthatjuk a bajban lévő kismamát, hiszen a döntés az övé, ugyanakkor kellő támaszt kell adnunk a döntési folyamat során. Itt jegyezném meg, hogy katalizálni kell a nőgyógyászati, védőnői és gyermekvédelmi szolgálat közötti kapcsolat szorosabbra fonását, a minden szereplő részvételét igénylő esetek gördülékeny menedzselését.

Az egyedülálló édesanyák megsegítésére számos kezdeményezés indult országszerte. Lakhatási problémák esetén a kismama igénybe tudja venni a családok átmeneti otthonát, amelyeket – törvény szabályozta módon – minden 30 ezer fő feletti településen kötelezően ki kell alakítani. A Nemzeti Rehabilitációs és Szociális Hivatal tájékoztatása szerint 161 családokat segítő átmeneti otthon és anyaotthon van ma Magyarországon. Alapítványi szinten is találunk olyan szervezetet, amely az egyedülálló szülőkre specializálódott, ilyen például az Egyedülálló Szülők Klubja Alapítvány.

Mindez persze csak tüneti kezelés, a probléma megoldása (legalább) kétlépcsős. Egyrészt még a várandós időszakban mindent meg kell tennünk azért, hogy legalább a nem várt terhességek egy részében megszülethessen a kisbaba, ezt követően pedig egyengetnünk kell az újszülött sorsát. Másrészt az eddigieknél komolyabban kell vennünk az óvodai/iskolai felvilágosítást, átgondolt, kidolgozott, életkorhoz adaptált módon kell a gyerekeket tanítanunk, s a felvetődő kérdésekre mindig őszinte választ kell adnunk. Szerencsére sok olyan család van, ahol mindez meleg, odaforduló légkörben idejében megtörténik, ugyanakkor azokat a gyermekeket, akiknek esélyük sincs erre, rendszerszinten kell segítenünk.

Manapság, amikor sajnos minden és azonnal elérhető az interneten, különösen fontos, hogy bármilyen testi, lelki problémáról, szexuális témájú kérdésekről nyíltan, de a gyermekek igényeihez és befogadóképességéhez adaptált módon beszélgessünk a gyerekekkel. Otthon is, az óvodában/iskolában is, ráadásul sokkal korábbi életkorban, mint az elmúlt időszakban. Muszáj, hiszen ömlik a gyermekekre a szexuális tartalmú információ, ráadásul szakmaiatlan, félrevezető módon, elkeserítően nehéz helyzetbe hozva a gyermekeket és a lelkiismeretes, egyébként odaforduló felnőtteket. Tudnunk kell, hogy a rosszul adagolt, sokszor félelmetesnek tűnő információkkal egyáltalán nem, vagy csak nagyon nehezen tudnak megbirkózni a témára még felkészületlen gyermekek. Ne csodálkozzunk, ha mindezek után párkapcsolati problémáik adódnak, ha túl könnyen és sokszor hajszolják bele magukat érzelemmentes szexuális aktusba, aminek esetleg nemkívánt terherbeesés lesz a következménye, vagy épp ellenkezőleg, hosszú évekig, esetleg egész életükben menekülnek a testi kapcsolattól. Nem ritka persze az sem, hogy alkoholhoz, esetleg drogokhoz nyúlnak.

Óvnunk kell a gyerekeket, és okosnak kell lennünk, okosabbnak és előrelátóbbnak, mint annak idején a mi szüleinknek. Beszélgessünk nőről és férfiról, nemi szerepekről, szexualitásról, fogamzásgátlásról, gyermekáldásról, a családról, valamint annak fontosságáról. Fel kell tenni az asztalra a másságot, az elfogadást, a folyamatosan változó társadalmi megítélést, a kirekesztést, a stigmatizációt. Ezekben a kérdésekben számos könyv látott már napvilágot, amelyek segítséget nyújthatnak. Az alapkérdésekre vonatkozóan itt van például a vizualitásában is érdekes és jól fogyasztható Minden egy kérdéssel kezdődik című kiadvány.

resized_felvil2_shutterstock_554621557.png

Az otthoni beszélgetéseken túl természetesen szükség van arra is, hogy az óvodai és iskolai évek alatt rendszeresen és persze szakszerűen kerüljön szóba a téma, már csak azért is, mert sok szülő hasonló problémákkal terhelten nőtt fel, s esetleg emiatt – minden jószándéka ellenére – ő maga is képtelen a gondolatok megfogalmazására, vagy átadására. A szexuális felvilágosítást ne tudjuk le egy – sokszor kínos – beszélgetéssel, vagy előadással, tegyük rendszeressé és alkalmazkodjunk a gyerekek igényeihez, hiszen minden életkornak megvannak a sajátosságai, valamint a befogadóképessége is más és más az egyes életszakaszokban lévő gyermeknek. Jó lenne, ha léteznének olyan digitális megoldások, amelyek képesek lennének megszólítani a kicsiket játékos, ugyanakkor szakemberek által ellenőrzött formában. Serdülőkorban pedig szexuális felvilágosító applikációk is alkalmasak lehetnek a gyermeki lélek támogatására. Bár találkoztunk angol próbálkozásokkal (pl. Juicebox, vagy Merolagi), látszik, hogy még a fejlettebb országokban is gyerekcipőben jár ez a terület, így bőven van mód arra, hogy akár itthon is elkezdjük az ilyen jellegű szoftverek fejlesztését.  

 

A bejegyzés trackback címe:

https://betegfokusz.blog.hu/api/trackback/id/tr3313272449

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.