Betegfókusz

Szabad-e önkénteseket a betegek közelébe engedni?

2017. február 02. - Ficzere Andrea


A hazai egészségügyi ellátórendszer kapcsán zajló közbeszéd folyamatosan visszatérő témája az orvos- és ápolóhiány. Szerencsére a kórházban betegellátást végző orvosokból még mindig nincs kezelhetetlen hiány, azonban az ápoló (szak)személyzet körében jelentkező fokozódó ország- és pályaelhagyás egyre súlyosabb nehézségeket okoz. A maradókra nehezedő sokasodó feladatok (így pl. a betegek testi- lelki gondozása, vagy éppen az adminisztráció), egyre több fizikai és mentális terhet rónak az elkötelezett ápolószemélyzetre, akik már most is erőn felül teljesítenek. A ma már hazánkban is egyre népszerűbb kórházi önkéntes munkavállalás elsősorban az ő terheiket enyhítheti, de számos pozitív hatással bír az önkéntesek jelenléte a betegekre is.

Egy beteg ápolása körül számtalan olyan feladat adódik, melynek az elvégzéséhez nem szükségesek szigorúan vett egészségügyi vagy szakápolói ismeretek. Megigazítani a párnát, segíteni a tisztálkodásban, elkísérni a beteget egy rövid sétára, megetetni, beszélgetni vele, vagy csak csendben, figyelően és értően meghallgatni, mind-mind annak a valódi odafordulásnak (de hívhatjuk pszichés támogatásnak) a fontos eleme, mely vízválasztó lehet a gyógyulás tekintetében. Ezekbe a feladatokba nyugodtan be lehet vonni a kellően motivált, megfelelően felkészített önkénteseket, akik akár az egyszerűbb, nem orvosi adminisztrációs feladatok egy részét is képesek ellátni. betegfokusz_korhazi_onkentes_01.jpg

Az önkéntesek bevonása tehát több tekintetben és dimenzióban kínál előnyöket az egészségügyi ellátórendszer számára.

Miként arról már többször beszéltünk, a hazai egészségügyi dolgozók – és főleg az ápolószemélyzet – jelentős része érezte már a szakmai kiégés valamilyen jelét. A rájuk eső terheket az önkéntesek jelentősen képesek csökkenteni, ami végső soron egy egészségesebb és élhetőbb munkahelyi terhelést, nyugodtabb környezetet eredményezhet a dolgozók számára. Sok esetben az önkéntesek olyan addicionális (szak)tudással – például mentálhigiénés ismeretek, szociális ellátási háttér – érkeznek, melyet ellesve az ápolók is új dolgokat tanulhatnak. Emellett általános tapasztalat, hogy az önkéntesek megjelenése megtöri a napi rutint, új arcok tűnnek fel az osztályokon, ami új lendületet és változatosságot hozhat a részlegek életébe.

Az önkéntesek jelenléte a betegek számára is számos előnnyel jár. A segítők révén sokkal több figyelem jut egy-egy betegre, mely figyelem nem elsősorban a fizikai tevékenységekre irányul – bár az is elengedhetetlen –, hanem a talán nagyobb jelentőséggel bíró mentálhigiénés támogatásra, amely sok esetben elengedhetetlen a gyógyuláshoz. Az önkéntesek törődése erősíti a betegben a személyes fontosság érzetét, megsokszorozhatja a gyógyulásba vetet hitét, önbecsülést ad és csökkenti a kiszolgáltatottságból fakadó keserűséget. Egy kedves mosoly, egy rövid közös séta a folyosón, vagy egy beszélgetés még a legsúlyosabb betegségben szenvedő páciensnek is erőt ad.

És itt hadd térjek vissza egy pillanatra a bejegyzés címében olvasható kérdésre: Szabad-e önkénteseket a betegek közelébe engedni? Meggyőződésem, hogy nemcsak szabad, de kötelező is! Minél inkább nemcsak gyógyítandó „testnek”, hanem lélekkel, szorongásokkal, kérdésekkel, bizonytalanságokkal, vágyakkal teli embernek tartjuk a beteget, annál inkább kell törekednünk arra, hogy minden olyan támogatást megadjunk neki, amire a gyógyulása során szüksége van. Nem véletlen tehát, hogy a külföldi ellátórendszerek működésében is komoly szerepet kap az önkéntesek által végzett kórházi munka.

De mit nyernek az önkéntes munkával az azt végzők? Erre a kérdésre egzakt választ nem tudok adni, hiszen mindenki másért motivált az ilyenfajta segítésben. Van, aki saját rokona házi ápolására készül fel, van olyan orvostanhallgató, akit a folyamat során megszerzett, a betegekre koncentráló egészségügyi ismeret gazdagít, s van, akinek „csak” annyi a szándéka, hogy adjon és segítsen. Mert megteheti, s mert ő maga is többé válik egy ilyen kapcsolat során. Nyilvánvaló, hogy aki ápolt már beteget, aki látott már szenvedést, sok mindent átértékel a saját életében, s az esetek zömében megváltozik úgy általában az élethez és a korábban komolynak vélt problémákhoz való hozzáállása.

Hogyan lehet valaki önkéntes?

Ma már több egészségügyi önkéntes szervezet is működik Magyarországon. Kórházunk a Pozitív Attitűd Formálás Közhasznú Alapítvánnyal (PAF) és a Magyar Kórházi Önkéntesek Alapítványával kezdte el a közös munkát, de tervben van egy orvostanhallgatókkal végzett együttműködés is. Ugyanakkor úgy gondolom, nem feltétlenül kell szervezett módon megkeresni a kórházakat, hiszen bárhol boldogan fogadják majd mindazokat, akik segíteni szeretnének.



A bejegyzés trackback címe:

https://betegfokusz.blog.hu/api/trackback/id/tr5212176178

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.