A hazai egészségügyi ellátórendszer kapcsán zajló közbeszéd folyamatosan visszatérő témája az orvos- és ápolóhiány. Szerencsére a kórházban betegellátást végző orvosokból még mindig nincs kezelhetetlen hiány, azonban az ápoló (szak)személyzet körében jelentkező fokozódó ország- és pályaelhagyás egyre súlyosabb nehézségeket okoz. A maradókra nehezedő sokasodó feladatok (így pl. a betegek testi- lelki gondozása, vagy éppen az adminisztráció), egyre több fizikai és mentális terhet rónak az elkötelezett ápolószemélyzetre, akik már most is erőn felül teljesítenek. A ma már hazánkban is egyre népszerűbb kórházi önkéntes munkavállalás elsősorban az ő terheiket enyhítheti, de számos pozitív hatással bír az önkéntesek jelenléte a betegekre is.
Egy beteg ápolása körül számtalan olyan feladat adódik, melynek az elvégzéséhez nem szükségesek szigorúan vett egészségügyi vagy szakápolói ismeretek. Megigazítani a párnát, segíteni a tisztálkodásban, elkísérni a beteget egy rövid sétára, megetetni, beszélgetni vele, vagy csak csendben, figyelően és értően meghallgatni, mind-mind annak a valódi odafordulásnak (de hívhatjuk pszichés támogatásnak) a fontos eleme, mely vízválasztó lehet a gyógyulás tekintetében. Ezekbe a feladatokba nyugodtan be lehet vonni a kellően motivált, megfelelően felkészített önkénteseket, akik akár az egyszerűbb, nem orvosi adminisztrációs feladatok egy részét is képesek ellátni.
Az önkéntesek bevonása tehát több tekintetben és dimenzióban kínál előnyöket az egészségügyi ellátórendszer számára.
Miként arról már többször beszéltünk, a hazai egészségügyi dolgozók – és főleg az ápolószemélyzet – jelentős része érezte már a szakmai kiégés valamilyen jelét. A rájuk eső terheket az önkéntesek jelentősen képesek csökkenteni, ami végső soron egy egészségesebb és élhetőbb munkahelyi terhelést, nyugodtabb környezetet eredményezhet a dolgozók számára. Sok esetben az önkéntesek olyan addicionális (szak)tudással – például mentálhigiénés ismeretek, szociális ellátási háttér – érkeznek, melyet ellesve az ápolók is új dolgokat tanulhatnak. Emellett általános tapasztalat, hogy az önkéntesek megjelenése megtöri a napi rutint, új arcok tűnnek fel az osztályokon, ami új lendületet és változatosságot hozhat a részlegek életébe.
Az önkéntesek jelenléte a betegek számára is számos előnnyel jár. A segítők révén sokkal több figyelem jut egy-egy betegre, mely figyelem nem elsősorban a fizikai tevékenységekre irányul – bár az is elengedhetetlen –, hanem a talán nagyobb jelentőséggel bíró mentálhigiénés támogatásra, amely sok esetben elengedhetetlen a gyógyuláshoz. Az önkéntesek törődése erősíti a betegben a személyes fontosság érzetét, megsokszorozhatja a gyógyulásba vetet hitét, önbecsülést ad és csökkenti a kiszolgáltatottságból fakadó keserűséget. Egy kedves mosoly, egy rövid közös séta a folyosón, vagy egy beszélgetés még a legsúlyosabb betegségben szenvedő páciensnek is erőt ad.
És itt hadd térjek vissza egy pillanatra a bejegyzés címében olvasható kérdésre: Szabad-e önkénteseket a betegek közelébe engedni? Meggyőződésem, hogy nemcsak szabad, de kötelező is! Minél inkább nemcsak gyógyítandó „testnek”, hanem lélekkel, szorongásokkal, kérdésekkel, bizonytalanságokkal, vágyakkal teli embernek tartjuk a beteget, annál inkább kell törekednünk arra, hogy minden olyan támogatást megadjunk neki, amire a gyógyulása során szüksége van. Nem véletlen tehát, hogy a külföldi ellátórendszerek működésében is komoly szerepet kap az önkéntesek által végzett kórházi munka.
De mit nyernek az önkéntes munkával az azt végzők? Erre a kérdésre egzakt választ nem tudok adni, hiszen mindenki másért motivált az ilyenfajta segítésben. Van, aki saját rokona házi ápolására készül fel, van olyan orvostanhallgató, akit a folyamat során megszerzett, a betegekre koncentráló egészségügyi ismeret gazdagít, s van, akinek „csak” annyi a szándéka, hogy adjon és segítsen. Mert megteheti, s mert ő maga is többé válik egy ilyen kapcsolat során. Nyilvánvaló, hogy aki ápolt már beteget, aki látott már szenvedést, sok mindent átértékel a saját életében, s az esetek zömében megváltozik úgy általában az élethez és a korábban komolynak vélt problémákhoz való hozzáállása.
Hogyan lehet valaki önkéntes?
Ma már több egészségügyi önkéntes szervezet is működik Magyarországon. Kórházunk a Pozitív Attitűd Formálás Közhasznú Alapítvánnyal (PAF) és a Magyar Kórházi Önkéntesek Alapítványával kezdte el a közös munkát, de tervben van egy orvostanhallgatókkal végzett együttműködés is. Ugyanakkor úgy gondolom, nem feltétlenül kell szervezett módon megkeresni a kórházakat, hiszen bárhol boldogan fogadják majd mindazokat, akik segíteni szeretnének.