Betegfókusz

Közös felelősség, hogy ne csak a betegség ellen, hanem a betegért tegyünk!

Gondolatok az első Betegfókusz Konferencia margójára

2017. január 30. - Ficzere Andrea


Évente közel két és félmillió aktív fekvőbeteget látnak el a magyar kórházakban, az alapellátásban 55 millió orvos-beteg találkozás történik, míg a szakellátásban ennél is több, összesen 66 millió orvos-páciens kontaktusra kerül sor. A találkozóknak folyományaként 11 millió receptet kapnak kézhez a betegek. Borzasztóan magas számok ezek, így nem véletlen, hogy az egészségügyben dolgozók állandó rohanásban és feszültségben élik mindennapjaikat. Belefér vajon ebbe a feszített tempóba a betegközpontú szemlélet? Mit lehet tenni az ellátói oldalon? Ezekre a kérdésekre kerestük a választ a 2017. január 19-én megtartott első Betegfókusz Konferencián.

Sokan gondolják, hogy a magánegészségügyi szolgáltatásokat igénybe vevők a jobb ellátásért fordulnak a saját finanszírozást igénylő orvosi ellátáshoz. Ugyanakkor a közfinanszírozott orvoslás és a magánegészségügyi szolgáltatók által nyújtott orvosi szolgáltatások között nincs – és nem is szabad -, hogy szakmai színvonalbeli különbség legyen. A kutatások rámutattak, hogy leginkább az időt és a figyelmet, valamint az ezekből fakadó (gyakran téves) belső biztonságérzetet veszik meg a páciensek a magánegészségügyben, s fizetnek sokszor súlyos összegeket a betegközpontú(bb) ellátásért.

betegfokusz_konferencia_paciens_doktor_20170130_1.jpg

Kétségtelen, hogy a kevésbé terhelt magánszolgáltatók orvosai, ápolói több időt és figyelmet szánnak egy-egy betegre, mint a túlterhelt állami egészségügyben dolgozók. Ugyanakkor egy fontos dolgot nem szabad elfelejteni: az állami egészségügy is a betegért van. A konferencián számos hozzászólás erősített meg abban, hogy nagyon erős az elköteleződés a gyógyító személyzet oldaláról a betegek iránt. Az viszont az intézetvezetők felelőssége, hogy ennek az odaadásnak és hitnek teret is adjunk munkatársaink számára, ill. a beteg számára is egyértelművé kell tennünk, hogy ő érte és nem pusztán a betegsége leküzdéséért dolgoznak az egészségügyi intézményekben.

A kórházakban megfelelő eszközöket, jó munkakörülményeket, anyagi elismerést és olyan dolgozóbarát környezetet kell biztosítanunk a személyzet számára, hogy nekik kizárólag a betegre és a gyógyításra kelljen koncentrálniuk. Rémisztő statisztikák igazolják, hogy az egészségügyben dolgozók 40 százaléka véli úgy, hogy munkája, vagy a munkavégzés körülményei ártanak az egészségének, és szinte mindegyikük megtapasztalta már a kiégés valamilyen jelét. A visszajelzések azt mutatják, hogy a work-life balance megteremtésére irányuló kísérletek nagymértékben csökkenthetik a munkatársak fáradtságát és szorongását, ill. növelhetik a gyógyító szakma, valamint az adott intézmény iránti lojalitásukat. A csapatépítő tréningek, a munkán kívüli közös programok, a munkatársak mindennapjait segítő eszközök (pl. gyermekmegőrző, rekreációs létesítmény az intézményen belül, stb.) mind ilyen frusztrációoldó eszköz lehet a menedzsment kezében.

Az egészségügyi személyzet körében a legnagyobb frusztrációt a betegekkel megélt konfliktushelyzetek okozzák. Ezeknek a száma kommunikációs és szituációs tréningekkel jelentősen csökkenthető. A konfliktusos helyzetek időben és megfelelő módon történő feloldása, ill. a betegekkel történő ideális kommunikáció jelentősen csökkentheti a vitás ügyeket, hiszen az egészségügyi intézményekkel szemben kezdeményezett perek nagy része a nem megfelelő hangnemre, a hiányos tájékoztatásra, illetve a folyamatok hibás dokumentálására vezethető vissza.

És miért éri meg mindez? Mert egy kiegyensúlyozott, a megfelelő készségekkel felvértezett orvos vagy ápoló sokkal hatékonyabban képes partnerként és nem alárendelt „ügyfélként” kezelni a beteget. Angolszász kutatások bizonyították, hogy ez a fajta betegközpontú ellátás mérhetően csökkenti az ellátórendszer terheit, így pl. egy amerikai felmérés szerint 15 százalékkal alacsonyabb a kórházi újrafelvételek száma és 40 százalékkal kisebb a bennfekvések aránya. Amennyiben partneri viszony alakul ki a beteg és az egészségügyi személyzet között, utóbbiak sokkal inkább számíthatnak a páciens együttműködő magatartására, és ez tovább növeli a gyógyulás arányát.

Ahogy a fentiekből is jól látszik, ez egy olyan körforgás, mely akár két cikluson belül képes mérhető eredményeket hozni, ami egyaránt kedvez a betegnek, s az őt ápoló személyzetnek. Úgy gondolom, mindenképpen érdemes időt és energiát áldozni erre a folyamatra, mely ugyan a szereplők egy részének testidegen lehet az elején, de hiszem, hogy hamar természetessé válik majd a későbbiekben.


A bejegyzés trackback címe:

https://betegfokusz.blog.hu/api/trackback/id/tr7312169010

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása