Betegfókusz

Hogyan javíthatunk az orvos-beteg kommunikáción?

2016. december 07. - Ficzere Andrea

A Wall Street Journal egyik korábbi cikkében számos vezető egészségügyi szakértőt kérdezett arról, hogyan lehetne hatékonyabbá tenni az orvos és beteg közötti kommunikációt. A téma fontosságát a rossz kommunikációból eredő súlyos problémák adják.  Az Egyesült Államokban például a műhibák 80 százalékára kommunikációs zavar miatt kerül sor. A lefolytatott mélyinterjúk szerint a szakemberek a beteggel kialakítandó partneri viszonyban, az orvosképzésben és a kórházi munkaszervezésben látják a fejlesztés legfontosabb lehetőségeit.  

A statisztikák szerint az Egyesült Államokban az orvosi műhibák 80 százaléka a rossz kommunikációra vezethető vissza. A Wall Street Journal ebből a tényből kiindulva készített mélyinterjú-sorozatot számos intézményvezetővel és neves szakemberrel. Céljuk az orvos-beteg kommunikáció fejlesztési lehetőségeinek felkutatása és minél szélesebb körű ismertetése volt.

shutterstock_150290684.jpg

Mi változott?

Ahogy Susan DeVore (elnök-vezérigazgató, Premier egészségügyi szövetség) is kiemeli: a páciensek részéről egyre erősebb az igény az aktív kommunikációra, szeretnék, ha lehetőséget kapnának  gondolataik kifejezésére, a probléma és a kezelés részletesebb megismerésére.

Figyelembe kell vennünk azonban azokat az alapvető változásokat, melyek ezt a kapcsolatot befolyásolják. Ahogy Rita Redberg (professzor, Kaliforniai Egyetem) és Harlan Krumholz (kardiológus, professzor, Yale Egyetem) is felhívja rá a figyelmet, a digitális adminisztráció terjedésével és az egyre gyorsuló tempóval az orvosok egyre inkább a képernyőt figyelik ahelyett, hogy a beteg szemébe nézve hallgatnák őt végig. Ez persze nem jelenti azt, hogy ezek az informatikai megoldások károsak volnának a gyógyításban, sokkal inkább arról van szó, hogy meg kell találnunk az egyensúlyt. Az adatokat lekérése és rögzítése mellett a mellettünk ülő pácienst is figyelmesen végig kell hallgatnunk a vizitek során, s éreztetnünk kell vele, hogy fontos számunkra, amit el szeretne mondani.

Odafigyelés, megismerés és tájékoztatás

Az első és legfontosabb, hogy az orvos ne próbáljon dominálni a betegtalálkozókon, hagyja érvényesülni betegét. Murali Doraiswamy (professzor, Duke University) szerint arra kell bátorítanunk a pácienseket, hogy kérdezzenek, fel kell oldanunk zárkózottságukat, feszélyezettségüket, s lehetővé kell tennünk számukra, hogy megosszák velünk érzéseiket, gondolataikat, ezzel is részt vállalva a kezelésükkel kapcsolatos döntések meghozatalában. Ennek persze feltétele, hogy minden olyan tényezőt ki kell iktatnunk, melyek miatt a rendelőbe lépő páciens megriadhat, illetve az orvos-beteg kapcsolatban alsóbbrendűnek, alárendeltnek érezheti magát. Ha a fenti elképzelések sikerre vihetőek, valóban képesek leszünk megismerni a velünk szemben álló, tőlünk segítséget váró embert. Ez a folyamat azonban nagyon nehéz, hiszen a beteg sokszor még önmaga előtt is titkolja, esetleg szégyelli a betegsége hátterében álló, vagy azt kísérő problémákat, tényezőket.

A leírt gondolatokat támogatja Charles Denham (alapító, Texas Medical Institute of Technology) is, aki szerint a beteg valódi megismerése teszi lehetővé, hogy megtaláljuk azt a hangot és módot, mellyel a leghatékonyabban segíthetünk neki. Így tudjuk átadni azokat az információkat, melyek birtokában aktívan részt vehet saját kezelésében, illetve nemcsak ő, hanem szerettei is mindent megtehetnek a gyógyulás érdekében a kórházon belül, majd kívül is.

Orvosképzés

Fred Hassan (elnök, Bausch&Lomb) azt is hangsúlyozza, hogy az orvosoknak a képzés során sajnos nem tanítják meg, milyen fontos az empátia, pedig köztudott, mekkora nyomás alatt van a beteg, miközben betegségével és szorongásaival küzd, ráadásul idegen környezetben, idegen emberek előtt. Ezért fontos nagyon, hogy szakítva a korábbi hagyományokkal, az orvosképzésbe és a kórházak mindennapi életébe is bevigyük azokat a kommunikációs tréningeket, melyek segíthetik az egészségügyi személyzet képzését.

Feladatmegosztás

Végül pedig ne feledkezzünk meg a kórházi munkaszervezésről, a betegekért végzett csapatmunkáról. Mivel az ellátó személyzet minden tagja elképesztő túlterheltség mellett végzi feladatát, úgy tűnhet, hogy képtelenség megvalósítani azokat a célokat, melyeket a hatékonyabb és emberibb betegellátásért tűztünk ki magunknak. Ahogy Atul Grover (vezető munkatárs, Association of American Medical Colleges) is hangsúlyozza, az egymással való hatékonyabb kommunikáció segítségével megtanulhatunk egymásra számítani azokban a feladatokban, melyekben a másik hitelesebb segítség lehet a betegnek. Ne vállaljunk mindent magunkra, hagyjunk teret a témában tőlünk jobban képzett pszichológusnak, gyógytornásznak, gyógyszerésznek, dietetikusnak, stb., így mindenki azt csinálhatja, amihez a legjobban ért, s talán erőinket is jobban tudjuk kímélni. Persze sajnos minderre csak ott van mód, ahol az ellátás szereplői közül senki nem hiányzik a rendszerből.

A bejegyzés trackback címe:

https://betegfokusz.blog.hu/api/trackback/id/tr6412025259

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

edygo 2016.12.07. 10:00:03

Nagyon jó ezt az újító és innovatív szemléletet olvasni, Doktornő. Bízom benne, hogy sokan felismerik ezt az irányt, és követni fogják az Ön gondolkodását. Mi a véleménye a betegtámogató, betegedukációs programokról? Látja-e ennek jogosultságát, illetve hol látja a helyét az ellátásban?

Ficzere Andrea 2016.12.07. 11:05:09

@edygo: Véleményem szerint nagyon fontosak ezek a programok, és abszolút helyük van az ellátási rendszerben. Annál is inkább, mert nagymértékben erősítik az egészségtudatosságot az emberekben, így az információk és lehetőségek megismerésével sokkal inkább részesei lehetnek saját kezelésüknek. Ez nagyon erősen befolyásolhatja a kezelés eredményességét. Emellett ezeknek a programoknak révén a betegek olyan közösségeket alakíthatnak ki, ahol egymást erősíthetik a résztvevők, megoszthatják a megszerzett információkat, tapasztalatokat, és támogatást nyújthatnak egymásnak. Ez a motiváció pedig nagy lökést adhat a gyógyulás felé vezető úton.

edygo 2016.12.08. 09:23:10

@Ficzere Andrea: Örülök, hogy így gondolja, nekem évek óta szívügyem ez a terület. Sajnos hazai szinten kevés publikáció született még ezen a területen, bár a szakmai lapokban egyre többször látni, hogy klinikai vizsgálatok során beépítik a betegtájékoztatást is, és mérik annak hatását a beteg együttműködésére. Bár ezen írások meglehetősen szakmai nyelven íródtak, és elsősorban a terápiás eredményességet boncolgatják. Nemzetközi szinten talán ezügyben is több publikáció található, közérthetőbb formában. Évek óta dolgozom azon, hogy a betegek számára is eljusson ez a típusú tájékoztatás, információ, hogy tudják, ők hogyan lehetnek részesei saját kezelésüknek, mit tehetnek ők azért, hogy egy-egy orvos-beteg találkozásra felkészülten érkezzenek, ne féljenek feltenni a kérdéseiket, megérteni a válaszokat. Ehhez természetesen elengedhetetlenül szükséges az olyan orvosok szemlélete, mint amit Ön is ír a pulbikációiban. Van még teendő ezen a területen, de örülök a pozitív tendenciának!