Betegfókusz

Engedjük be a kórházba a karácsony hangulatát!

2017. december 23. - Ficzere Andrea

Betegként és gyógyítóként is nehéz kórházban tölteni a karácsonyt. A betegek kiszolgáltatottabbnak, magányosabbnak érzik magukat, a gyógyító személyzetnek pedig a sokszor az átlagostól lényegesen több elvégzendő munka mellett a család hiánya is terhet jelent. Emellett számos más olyan szempontot is érdemes áttekintenünk, amelyek befolyásolják az ünnepi időszak kórházban szerzett élményeit.

shutterstock_548946472.jpg

Jól ismert tény, hogy a munkaerőhiány okozta extra munkamennyiség mekkora terhet jelent az egészségügyi dolgozóknak. A decemberi időszakban, az ünnepek alatt ez a teher tovább nő, hiszen a kollégák közül, aki teheti, szabadságra megy. Az egészségügy ugyanakkor nem „zárhat be”, a betegség nem ismeri a naptárat, nincs tekintettel az ünnepre. Hivatástudat és a betegek iránti megértő szeretet nélkül bizony nehéz elviselni a család és az otthon hiányát.

A betegeknek és a hozzátartozóknak sem könnyű a kórházi karácsonyozás. Azok a páciensek, akik állapotuk miatt nem engedhetők haza, ezekben a napokban sokkal kiszolgáltatottabbnak, magányosabbnak érzik magukat. A mi feladatunk, hogy amennyire lehet, pótoljuk az otthont, s a kórházi személyzetnek kell – jó esetben hozzátartozói segítséggel – gondoskodni a karácsonyi hangulatról. Ez egyszerre nehéz és könnyű. Egy időben van jelen a fájdalom, a szomorúság és a hiány, illetve szerencsés esetben a feldíszített folyosók, betegszobák, valamint a megértő, odafigyelő személyzet által megteremtett sajátos, keserédes, de valahol mégiscsak élvezhető és valódi élményt adó hangulat. Igen, be lehet csempészni a karácsonyt és az ünnepi hangulatot a kórházba. Karácsonyfa, szaloncukor, bejgli mindig akad, halk zene szinte bárhol szólhat. Az intézmények egy részében istentisztelet is elérhető a betegek számára, sőt, több helyen önkéntesek enyhítik az egyedülálló, elesett betegek magányát, félelmeit. Azok, akik akár betegként, akár ellátóként töltöttek már karácsonyt kórházban, biztos, hogy fel tudnak idézni magukban valamilyen, a speciális helyzethez kötődő pozitív, kedves emléket.

Attól függően, hogy valaki családban, vagy egyedül él, eltérő módon viszonyul az ünnep és kórház kettőséhez. Nyilvánvaló, hogy akit várnak otthon, az iparkodik gyógyulni, s a lehető leghamarabb hazajutni, hogy szerettei körében tölthesse az ünnepet. Ugyanakkor a magányosok és az otthontalanok fogódzót és szeretetet keresnek. Vágynak a törődésre, a fizikai és lelki melegségre, s ez az érzés a szenteste környékén még inkább felerősödik. Így gyakori, hogy az egyedül élő, legtöbbször idős emberek, illetve az otthontalanok kórházba menekülnek. Teszik ezt sokszor valós egészségügyi probléma nélkül, vagy legalábbis olyan indokkal, amely nem igényel sürgős orvosi ellátást. Ilyenkor nagyon fontos, hogy megértsük a beteg elsődleges motivációját, és próbáljunk támaszt nyújtani, akkor is, ha az orvos-szakmai vélemény nem indokolná az ellátást, vagy a kórházi felvételt. Ha kell, adjunk otthont nekik addig, amíg túljutnak a mélyponton, illetve amíg a kórház és személyzet terhelhetősége ezt lehetővé teszi.

Nem csak hazánkban, hanem külföldön is sok magányos, de fizikailag egészséges ember keres fel kórházat karácsony idején. Ishani Kar-Purkayastha, egy londoni kórház orvosa írt a témáról bővebben. Tapasztalatai szerint, leginkább azok az idősek érzik magányosnak magukat, akik a távolság miatt kiszorulnak a családi ünneplésből, vagy rosszabb esetben esetleg nincsenek már hozzátartozóik. A nyugati típusú kultúrákban az idős korhoz sajnos gyakran társul a hasznavehetetlenség érzése. Természetesen egy koron túl sokszor szorulhat ellátásra az ember, azonban ez jó esetben nem egyenlő azzal, hogy az idős ember teher a család, vagy a társadalom számára. Úgy gondolom, sokkal inkább igaz az a megközelítés, miszerint az éltes kor nagyobb tapasztalatot és bölcsebb hozzáállást jelent, a fiatalok részéről pedig nagyobb odaadást és elfogadást kell, hogy eredményezzen. Mivel az idősek egy része nálunk is a társadalom peremére szorul, sokan rákényszerülnek arra, hogy orvosok, ápolók társaságát és figyelmét keresve igyekezzenek komolyabb egészségügyi baj nélkül is kórházban menedéket keresni. Vannak, akik őszintén beismerik, hogy azért nem szeretnének hazamenni, mert nem lenne kihez szólniuk, de olyanok is akadnak, akik kitalált, vagy legalábbis felnagyított tünetekkel próbálják elérni, hogy benntartsák őket az olyannyira vágyott odafigyelés reményében.

 Pszichológusok szerint a karácsonyi időszak éppolyan stresszes, mint egy családi életben bekövetkező nagyobb változás, vagy pl. egy munkahely elvesztése. Pedig lehetne másképp is. A tél a természetben a lassulás időszaka, ilyenkor nekünk is alacsonyabb fokozatra lenne érdemes kapcsolni, s mindenkinek jót tenne, ha kicsit magába mélyedne. A nagybevásárlások, folyamatos házimunkák és készülődések ne helyettesítsék a lényeget, a családtagjainkkal, barátainkkal való közös élményeket. Egészségügyi dolgozóként különösen fontos, hogy az egymás iránti szeretetből erőt merítsünk, és segítsünk azokon, akik hozzánk fordulnak a bajban!

Nem könnyed téma, viszont meg kell említenünk az elmúlást is. Bár a statisztikák alapján nem a téli, hanem inkább a tavaszi és a nyári időszakban van a legtöbb öngyilkosság, a kórházakban tapasztaltak árnyalják a képet. Neel Burton, oxfordi pszichiáter szerint, az ünnepi időszakban az emberek jobban odafigyelnek egymásra, ami általánosságban javítja az öngyilkossági statisztikákat, ugyanakkor nagyobb kockázatnak vannak kitéve a pszichiátriai, valamint a végstádiumú betegek, annak ellenére is, hogy ezek a páciensek általában megfelelő figyelmet kapnak az ellátó személyzettől. Angliában például évente 150, pszichiátriai osztályon kezelt beteg követ el öngyilkosságot. Mivel a lelki segélyvonalak hívásszáma jól mérhetően nő, a szokásosnál is gondosabban kell figyelni azokra, akik ilyenkor segítségért kiáltanak, hogy megelőzzük a tragédiákat, s eltérítsük a veszélyeztetetteket a végzetes lépésektől.

A karácsonyi időszakban különösen nehéz szembesülni a halállal. Statisztikák bizonyítják, hogy karácsony és szilveszter körül világszerte magasabb a halálozás, amelynek hátterében számos okot fogalmaztak meg. Az okok nagyon eltérőek, és még további elemzésre szorulnak, de szerepe van a kórházak sürgősségi osztályain történő ellátás körülményeinek, a beérkezéskori állapotnak, az időszak pszichés terheinek, az időjárásnak, a különböző addikcióknak és abúzusoknak. Ahogy már korábban írtuk, fontos, hogy a súlyos betegekkel foglalkozó, vagy extrém megterhelésnek kitett egészségügyi dolgozók szakember vezetésével beszélgethessenek a halál és az elmúlás témájáról, valamint az is, hogy felkészítsük őket a nehezebb időszakok fokozott lelki megterhelésre.

Kívánok minden olvasónak minél több meghitt és boldog pillanatot az ünnepek alatt. Szóljon ez az időszak a valódi szeretetről, az elfogadásról, a megértésről, otthon és a kórházakban is. Bízom abban, hogy mindenki talál kapaszkodót, s nem a testi-lelki túlélésről, hanem valóban az ünnepről szól majd az elkövetkező néhány nap.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://betegfokusz.blog.hu/api/trackback/id/tr613519961

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása