Nem lehet eleget hangsúlyozni, mennyire alacsony az egészségértés hazánkban. A helyzet azonban nem csak itthon, hanem globális viszonylatban is aggasztó. Az emberek többsége nem érti az egészségével, betegségével, kezelésével kapcsolatos információkat és a megelőzés fontosságát, így az esetek zömében túl későn fordul szakemberhez. A betegek és az egészségügyi ellátók közös érdeke, hogy ezen a szemléleten mihamarabb változtassunk.
Elgondolkodtatóak azok az adatok, amelyet az AIPM Innovatív Gyógyszergyártók Egyesület jóvoltából végzett kutatások mutatnak. A magyarok felének rossz az egészségértése, pontosabban 20 százaléknak elégtelen, 32 százaléknak pedig meglehetősen problémás. Összesen 38 százalék igazodik el megfelelő módon az egészségügyi információk sokaságában, és csak 10 százalék az, aki kitűnően boldogul ezen a téren.
Nagyon jó kezdeményezésnek tartom az EgészségKommandót, amely az online elérhető egészségügyi tartalmak validálását és átláthatóvá tételét tűzte zászlajára, ugyanakkor azt gondolom, ennél lényegesen többre van szükségünk. Átfogó, digitális alapokon nyugvó, az egészségértés javítását célzó programot kell megvalósítanunk. Gyakran hallható, hogy a magyar egészségügy megérett a változ(tat)ásokra, sőt egyes vélemények szerint a helyzet már régen túlérett. Egy, a lakosság egészségértését javítani szándékozó, az életmódját pedig sokkal egészségtudatosabbá tevő programmal nem csak beteg oldalról, hanem ellátói oldalról is érdemi költségcsökkenést, de ami még fontosabb, hosszabb, egészségben eltöltött életet remélhetünk.
Három fő csoport látszik kirajzolódni, amelyeket azért szükséges differenciálnunk, mert a különböző csoportokban más-más célt kell kitűznünk, illetve az alkalmazott eszközeink is eltérőek lesznek. Az első és talán legfontosabb a gyerekek csoportja, akiket edukálnunk kell, és ezt a folyamatot minél korábbi életkorban, lehetőleg már az óvodában kell elkezdenünk, ugyanakkor nem szabad elengednünk az általános- és a középiskolások kezét sem. A következő nagy csoportot az aktív felnőttek alkotják, akiknél a prevenciót kell hangsúlyoznunk, valamint a már kialakult betegségek hatékony kezeléséhez kell támaszt nyújtanunk. Gondolnunk kell ugyanakkor az idősekre, valamint a súlyosan beteg emberekre, az egyedül élőkre is. Náluk is meg kell találni azokat az eszközöket és megoldásokat, amelyek megkönnyítik a napjaikat, s katalizálják az érdemi orvosi – beteg kapcsolatot.
A lakosság oktatásával párhuzamosan kiépülhet egy egyénre szabott egészségügyi ellátórendszer, azonban ehhez a folyamathoz komplex, és sok szempontból komoly szemléletváltást igénylő hozzáállásra van szükség. Jelenleg a különböző egészségügyi intézményekből, a mindenhol fellelhető egészséggel, edzettséggel kapcsolatos rendszerekből (pl. edzőtermi és otthoni fitnesz gépek), illetve különböző okoseszközökből (mobiltelefonok, okosórák, vérnyomás-, és vércukormérők stb.) érkező adatok strukturálatlanok, szegmentáltak, így azok átfogó elemzésére és érdemi felhasználására nincs mód. Ha mindezeket az adatokat egy rendszerben gyűjtenénk össze (big data), sokkal hatékonyabban, s ami még fontosabb, egyénre szabottan tudnánk felhasználni. A végtermék az úgynevezett Egészségindex lenne, amelyet az illető egészségi állapota, életmódja, foglalkozása, életkörülményei és egészségtudatosságának mértéke határozna meg. Ennek az indexnek a figyelembevétele teremtené meg az alapját a különböző biztosítókkal kötött biztosítások díjainak, a gyógyszeráraknak, az orvosi ellátás körülményeinek (pl. várakozási idő, díjazás, hotelszolgáltatás minősége stb.) és akár a munkavállalás feltételeinek is.
Bővebben a téma a Világgazdaság online felületén is olvasható.
