Betegfókusz

Menedzser vagy orvos vezesse a kórházat?

2016. november 23. - Ficzere Andrea

Egyre gyakrabban merül fel egészségszakmai berkekben, hogy hivatásos menedzsereket vagy inkább tapasztalt orvosokat érdemes-e kinevezni egy kórház élére. Mindkét modellnek megvannak a maga előnyei. Vizsgáljuk meg a kérdést abból a szempontból, hogy vajon melyik támogathatja jobban a betegfókuszú ellátást. Ezen a téren is sokat segíthetnek a nemzetközi tapasztalatok.

Immár évtizedek óta komoly viták vannak akörül, hogy a kórházak vezetésével vajon a hivatásos menedzserek vagy az orvosok birkóznak-e meg hatékonyabban. Mára oda jutottunk,  hogy a „fejlettebb országokban”, mint például az Egyesült Államokban, már elenyésző az orvosok által vezetett kórházak aránya, míg itthon továbbra is az orvos főigazgatók vannak többségben.

shutterstock_208902685.jpg

A kórházmenedzseri szakma elterjedésével immár bőséges tapasztalat áll rendelkezésre a két modell összehasonlításához. Úgy gondolom, érdemes áttekinteni a rendelkezésünkre álló adatokat, s azokból okulva javítani a kórházi ellátás minőségén, illetve a vezetői hozzáállásunkon.

Kórházvezető orvosok

Hazánkban a kórházak túlnyomó részét egy-egy komoly orvosi karrierúttal rendelkező kolléga vezeti. Az orvos főigazgatók a szakmai múltjuk során szerzett tapasztalatokra támaszkodva igyekeznek mindent megtenni a lehető legjobb ellátásminőség elérése érdekében.

Ennek a megoldásnak a legfőbb előnyei pontosan a tapasztalatból és szakmai tudásból fakadnak. Egy, a szakmában az elmúlt évek, évtizedek során már bizonyított kolléga ugyanis jellemzően gyorsabban vívja ki a kórház orvosainak és nővéreinek tiszteletét, könnyebben fogadják el őt vezetőként. Annál is inkább így van ez, mert orvosi szaktudásánál fogva hitelesebb személyként jelenik meg a kórházi személyzet előtt.

A orvos-szakmai múlt fontos előny, hiszen a hitelesség kiváló alapot teremt a vezető és az orvosok közti személyes bizalom kialakulásának. Nem szabad ugyanis elfelejtenünk, hogy a betegfókuszú ellátás feltétele, hogy az orvosok és nővérek is számíthassanak a kórházvezetés támogatására, legyen szó szakmai, pszichés, vagy épp technikai támogatásról. Ennek a bizalmi kapcsolatnak köszönhetően a dolgozók nyíltabban és eredményesebben fejezhetik ki igényeiket és alkothatnak véleményt a kórház belső folyamatainak optimalizálására vonatkozóan.

Menedzserek a kórházak élén

Ma a legnagyobb arányban az Egyesült Államokban találunk menedzsereket a kórházak élén. Az American College of Physician Executives tanulmánya szerint már 2014-ben is csupán a kórházvezetők 5 százaléka volt orvos, 95 százalékuk pedig menedzser. Ha ezeket a pályázati kiírásokat böngésszük, melyekben egy-egy intézmény élére keresnek vezetőt, leginkább olyan felhívásokat találunk, ahol nem elvárás az orvosi előképzettség és karrier, a menedzsment tanulmányok azonban alapkövetelménynek számítanak.

Azt, hogy Amerikában miért ilyen elterjedt ez a modell, valószínűleg a helyi sajátosságok magyarázzák. Ebben a modellben ugyanis a kórházaknak még nagyobb a felelősségük a gazdaságos működés vonatkozásában, ezért a felső vezetéstől is megkövetelik a megfelelő pénzügyi képesítést, így a kórházvezetői posztokra is csak olyan jelentkezők kerülhetnek be, akik a szükséges pénzügyi és szervezetfejlesztési kompetenciákkal rendelkeznek.

Hogyan tovább?

Nem könnyű elönteni, hogy melyik módszer szolgálhatja jobban a betegek érdekeit. Mindkét verziónak megvannak a maga előnyei. Egy orvos főigazgató kapcsolatai és szakmai múltja révén valószínűleg jobban tudja, mik a betegek igényei, milyen kérdésekre kell választ találnia az intézménynek. Ugyanakkor az implementáció terén valószínűleg egy menedzser van helyzeti előnyben, hiszen tudása alapján inkább hivatott a tényleges átalakítások, változásmenedzsment feladatok megvalósítására.

Szerencsére ma már Magyarországon is feltételként szabják egy főigazgatói pozíció betöltéséhez, hogy a leendő vezető rendelkezzen egészségügyi menedzser végzettséggel. A kérdés persze felmerül. Eléggé alapos a képzés? Megkap minden olyan tudást az ott végzett, alapszakmáját tekintve többnyire orvos egyén, mely alkalmassá teszi őt egy kórház vezetésére? A válasz valószínűleg és remélhetőleg igen, ugyanakkor maguknak a résztvevőknek is át kell menniük egyfajta személyiségváltozáson. Befogadóan és elfogadóan kell ezt az új, az orvoslástól sok szempontból eltérő szemléletet megközelíteni.

Tekintve, hogy világszerte egyre inkább előtérbe kerül a minőségfejlesztés igénye az egészségügyben, úgy gondolom, az ilyen irányú képzések elterjedésével, támogatásával is nagy lépést tehetnénk előre a magasabb színvonalú betegellátás érdekében.

Mindezek fényében talán érdemes lenne bevezetni az egyetemi orvosképzésbe, valamint a későbbi szakmai továbbképzési programokba a menedzsment ismeretek oktatását. Erre egyébiránt az Egészségügyi Világszervezet is egyre nagyobb hangsúlyt fektet, amit a szervezet honlapján elérhető képzéslisták is alátámasztanak.

Összességében az a véleményem, hogy az egyik legjobb opció, ha megfelelő menedzseri képzettséggel rendelkező orvos a főigazgató. Alternatíva lehet, ha a szó klasszikus értelmében menedzser közgazdász vezeti a kórházat, olyan orvosigazgatói segítséggel, aki a döntésekben felelősen tudja képviselni a betegek és az egészségügyi személyzet érdekeit. Harmadik alternatíva, ha orvos a főigazgató, ugyanakkor menedzser a stratégiai, vagy a gazdasági igazgató. Persze akárhogy is van, a vezetésben szereplőknek egymást kell segíteniük, hiszen egy kórház vezetése igazából csapatmunka, s a főigazgatónak, gazdasági igazgatónak, ápolási igazgatónak, illetve ha van stratégiai és HR igazgatónak közösen kell dolgoznia a kórházért és a betegekért.

A bejegyzés trackback címe:

http://betegfokusz.blog.hu/api/trackback/id/tr6511992470

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Rational 2017.01.16. 15:00:28

Ahol a beteg van a fókuszban, ott szerintem NEM LEHET a legfelsőbb vezető MENEDZSER. Akkor ugyanis rögtön a pénz, akarom mondani költséghatékonyság lesz a fókuszban. És a kettő kizárja egymást. Ahhoz, hogy a beteg emberséges ellátást kapjon, üzleti szempontból "felesleges" dolgokra is kell költeni, mégpedig sokat. Persze lehet úgy is gondolkodni, hogy üzleti érdek, hosszútávú üzleti érdek, hogy a beteg jól érezze magát, csak hogy ez már régen nem betegfókuszú gondolkodás..